- Kérdés végighallgatása, majd pár másodperc várás után (ezt növelhetjük) válaszolhat rá.
- Evés lassítása (ha falás van).
- Dühkitörésre megoldás keresése együtt vagy külön-külön. Fontos felismernünk a pillanatot “eggyel előtte”, amikor elvesztjük a kontrollt. Ha felismerjük, idejében, akkor “megállj”-t mondhatunk és visszafoghatjuk magunkat, mert érezzük a testünkben, jelez, tanuljunk meg figyelni rá. Érzelmeink is jeleznek – feszültek vagyunk, túlterheltek, dühösek, ijedtek, csalódottak. Ezek mind jelzések arról, hogy hamarosan nem megfelelő reakcióval próbálunk majd menekülni a helyzetből. Nem szükséges tudnunk, hogy mit kell csinálnunk.
Csak annyit kell tennünk, hogy mélyeket lélegzünk és egyszerűen semmit
se csinálunk. Ez az okos döntés – kivárni, nem reagálni.
- Egy bizonyos izomcsoport megfeszítése addig, ameddig még feszíthető. Utána teljes ellazítás. Pl. a kezek ökölbe szorítása, combizom/hasizom megfeszítése stb. Melyik esik jól utána?
- Nagyobb gyermeknél - Beszélgessünk arról, hogy abban a bizonyos feszült helyzetben mit érez, honnan jön, hova távozik a cselekvéskor, "ki megy-e" belőle. Mondja el, hogy milyen anyagból van, milyen színű, milyen formájú.
- Mi az, ami feldühít? Keressük a helyzeteket és gyakoroljuk az előre kigondolt megoldást, jöjjünk rá a legjobb megoldásra.
- Mondja el, hogy szerinte mi a "jó és a rossz" tulajdonsága. A jókat erősítsük. Másoktól mit hall, miben erős? Milyen szeretne lenni?
- Együtt keressük a környezetében a kiváltó okokat és nézzük meg, hogy min tudunk változtatni. Gondolkodjunk, szedjük külön az iskolai, otthoni és a szabadidős helyeket.
- Mit tud az egyén hozzátenni, hogy kevésbé legyen frusztráló a helyzet? (neki mi a véleménye, ő hogyan gondolja).
- Alapérzelmekről (öröm, düh, szomorúság, félelem, meglepődés, undor) beszélgetés: pozitív, negatív; átformálás jóra; mindennapi élet hozzátartozója; kognitív kiértékelése (hogyan befolyásolja az életét); átélés; különbözik-e más-más helyszínen?; melyiken tudna változtatni? amelyiken nem tud, ott élménnyé formálni, hogy tapasztalja, mert máshogy nem fejleszthető; érzések azonosítása és megkülönböztetése; az alapérzelmekhez csatoljon egy-egy helyzetet, megtörtént esetet vagy állandó helyzetet.
- Önmegfigyelést végezzen, majd jegyzeteljen. Írjon le mindent, ami az impulzivitással, önkontrollal kapcsolatos: mi okozta, hogyan reagált rá, volt-e változás a korábbihoz képest stb.
- Mi az, ami feldühít? Keressük a helyzeteket és gyakoroljuk az előre kigondolt megoldást, jöjjünk rá a legjobb megoldásra.
- Mondja el, hogy szerinte mi a "jó és a rossz" tulajdonsága. A jókat erősítsük. Másoktól mit hall, miben erős? Milyen szeretne lenni?
- Együtt keressük a környezetében a kiváltó okokat és nézzük meg, hogy min tudunk változtatni. Gondolkodjunk, szedjük külön az iskolai, otthoni és a szabadidős helyeket.
- Mit tud az egyén hozzátenni, hogy kevésbé legyen frusztráló a helyzet? (neki mi a véleménye, ő hogyan gondolja).
- Alapérzelmekről (öröm, düh, szomorúság, félelem, meglepődés, undor) beszélgetés: pozitív, negatív; átformálás jóra; mindennapi élet hozzátartozója; kognitív kiértékelése (hogyan befolyásolja az életét); átélés; különbözik-e más-más helyszínen?; melyiken tudna változtatni? amelyiken nem tud, ott élménnyé formálni, hogy tapasztalja, mert máshogy nem fejleszthető; érzések azonosítása és megkülönböztetése; az alapérzelmekhez csatoljon egy-egy helyzetet, megtörtént esetet vagy állandó helyzetet.
- Önmegfigyelést végezzen, majd jegyzeteljen. Írjon le mindent, ami az impulzivitással, önkontrollal kapcsolatos: mi okozta, hogyan reagált rá, volt-e változás a korábbihoz képest stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése