1. A kalapba annyi megírt cetlit teszünk, ahányan vannak a csoportban. A cetlin befejezetlen mondatok vannak. A cetliken pozitív vagy negatív befejezetlen mondatok vannak. Ki mit húz, azt a mondatot kell befejeznie. Körben ülnek a résztvevők, majd egymás után jön mindenki a saját kis cetlijével és befejezi a mondatát. Majd ha a kör végigment, mindenki odaadja a baloldali szomszédjának, majd kezdődik a kör elölről, és így tovább lehet folytatni, amíg mindenkihez elért mindegyik cetli. Vagy lehet újból húzni a kalapból, és ha ugyanazt húzta mint előtte, akkor visszateszi és húz másikat.
A játék előtt szerződést kötünk egymással, hogy ami itt elhangzik, azt a szobából "nem visszük ki", a későbbiekben nem élünk vissza vele, nem csúfoljuk a másikat ezért, nem adjuk tovább stb.
A mondatok (tetszés szerint bővíthető):
- Annak örülnék, ha...
- Azt szeretném, ha...
- Attól tartok, hogy...
- Attól félek, hogy...
- Az nyomaszt, ha...
- Elégedett vagyok, ha...
- Arra vágyom, hogy...
- Nekem az a legfontosabb, hogy...
- Szeretném, ha képes lennék...
- Nekem a legszebb szó a...
- Az volna a legnagyobb jutalom, ha...
- Küzdök az ellen, hogy...
- Nem szeretném, ha...
- Nem tetszene, ha...
- Az életben a legfontosabb számomra...
- Az a kívánságom, hogy...
- Nem szeretek arra gondolni, hogy...
- Bántana, ha...
- Mindig felvidít, ha...
- A legnagyobb öröm számomra, ha...
Fokozhatjuk a feladatot, ha a mondat befejezése előtt előbb elmutogatja vagy arckifejezéssel próbálja "elmutogatni" a mondat saját részét (vagyis, amit a ... után mond majd).
2. Mindenki választ magának képzeletben egy tetszőleges tárgyat, amit mozgással megjelenít a többieknek, akik kitalálják, hogy mire gondolt, milyen tárgyat alakít. Ugyanezt lehet játszani szakmával, tevékenységgel is. Tulajdonképpen az "Amerikából jöttem, mesterségem címere..." egyik változata.
3. Csoportonkénti feladat, hogy címert vagy jelet találjanak ki egy A/4-es papírra festékkel vagy színes ceruzával, majd magyarázzák el, hogy az egyes részek mit jelentenek, és hogy összességében mit jelent a címerük/jelük. Adjanak nevet is maguknak.
4. Mindenki egy kisebb papírra leírja a 3 legfontosabb jellemzőjét, majd a csoport egyik tagja (akár a vezető) felolvassa egyesével, és ki kell találni, hogy az kire vonatkozik, ki írta magáról. Majd kövesse megbeszélés, hogy ki miért pont ezt a hármat érzi a legjellemzőbbnek (egyben nyilván a legfontosabbnak is), majd a többiek mondják el, hogy mit szólnak ehhez.
5. A csoport 2 csapatra oszlik. Mindkét csapat kap 1-1 papírlapot, amire felírják a jelszavukat. Ez a jelszó lehet filmcím, dalcím, színdarab, könyvcím stb. Mindkét csapat választ egy nagykövetet, majd a nagykövetek papírt cserélnek, és eljátsszák a másik csapat jelszavát csak mutogatva, beszéd nélkül. A csapatok beszélhetnek, találgathatnak, időre megy a dolog. Az a csapat nyer, aki hamarabb kitalálja a másik csapat jelszavát.
Szabályok:
- ha filmcímet mutat, akkor mint ha kamerával filmezne,
- ha színdarabot, akkor mint ha függönyt húzna szét,
- ha dalcímet, akkor mint ha mikrofont fogna a kezében,
- ha könyvcímet, akkor mint ha olvasna,
- illetve annyi ujját mutassa, ahány szóból áll a jelszó.
6. A csoport minden tagja kap egy kártya méretű papírt, majd elkészíti a saját névjegykártyáját. Az egyik felére ír egy fantázianevet, foglalkozást, címet és egyéb tudnivalókat, a hátoldalára pedig a saját nevét írja fel. A játékvezető felolvassa a fantáziaoldalt, majd a csoport találja ki, hogy kiről van szó, vajon kié lehet a névjegykártya.
7. A játékvezető kezdi egy szóval az asszociációs láncot, majd a mellette ülő mond rá egy másik szót, ami arról eszébe jut, de mindezt gyorsan, ami rögtön eszébe jut róla és így tovább...
8. Különböző érzelmek vannak, amik belénk kódoltak, vagyis az "arca vannak írva". A kalapba bedobunk cetliket, amin különböző érzelmek vannak ráírva. Mindenki kihúz egyet és eljátssza az arcával, a többiek pedig kitalálják.
Cetlik: öröm, boldogság, csalódottság, félelem, tétovázás, harag, fájdalom, reménykedés, szomorúság, bizonytalanság, értetlenség, mérgesség.
9. A kalapból valakinek kihúzzuk a nevét, ő lesz a recepciós a szállodában. A vendégek a csoport többi tagjai és egyesével mennek a recepcióshoz bejelentkezni. A vendégek némák és a recepciósnak ki kell találnia a mutogatásból, hogy a néma vendég mit szeretne. A recepciós beszélhet, a vendég nem.
10. Varázsboltos játék: a Varázsboltban minden megkapható, ami a Földön létezik: jóság, szépség, egészség, gazdagság, ház, autó, szép ruha, boldogság, öröm, lázadás, harag, bosszúság, szegénység, beszélő baba, gyönyörű haj stb. A vásárolt holmiért cserébe ott kell hagyni valamit fizetségként, amitől szabadulni akar.
11. Varázsdoboz: A Varázsdoboz alján tükör van. Aki belenéz, valami szépet láthat. Miután mindenki belenézett, elmondhatja, mi az a szép, amit látott.
12. Jóságos manó: Páros játék, titokjáték. Mindegyik gyerek kihúz egy nevet, ő lesz annak a jóságos manója, de ezt titokban kell tartania. Egy-két hétig figyelnie kell a másikat. Nem szabad rájönni, ki a jóságos manó, miközben egymásnak titokban segítenek, apróbb figyelmességeket adnak (pl.: egy kis rajzot tesznek a padjára). Ha van a csoportnak levelesládája, abban is üzenhetnek annak, akinek a jóságos manójuk (pozitív megerősítést adnak). Egy-két hét után ki kell találniuk, ki a jóságos manójuk. Közös megbeszélés zárja ezt a gyakorlatot is: ki milyen megerősítést kapott, minek örült a legjobban.
Többszöri játszás után az egymást nem kedvelő osztálytársakat lehet összerakni párnak úgy, hogy a jóságos manó az erősebb személyiségű legyen.
13. Antiszerep: A gyereknek olyan szerepet kell felvennie, amelyik nem jellemző rá, pl. agresszív gyerek – visszahúzódó szerep. Kellékeket, eszközöket hoznak a következő foglalkozásra, rákészülnek a szerepre. A történetet a csoport találja ki. Mindezt közös megbeszélés zárja (Hogy érezted magadat? Mit éreztél ebben a szerepben? Mi volt benne jó?).
14. Lábbal festés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése